A bálnák nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2-30 méter, tömegük 30 és 180 ezer kilogramm között változhat. Közülük kerül ki minden idők egyik legnagyobb állata, a kék bálna.
Mint minden emlős, a bálnák is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, meleg vérűek, utódaikat nem szoptatják, hanem a szájukba fröccsölik az anyatejet. A bálnák szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük.
A legtöbb bálna a nyarat a sarkvidékek hideg tengerein tölti, ezek a vizek ugyanis ilyenkor vannak tele a legfőbb táplálékukat jelentő apró, rák szerű élőlényekkel. A tél közeledtével aztán a bálnák elhagyják sarki élőhelyüket, s az Atlanti-óceán trópusi vizeire úsznak, hogy megszüljék borjaikat. A legtöbb faj óriási távolságot tesz meg, miközben gyakran megállnak pihenni és utódokat nemzeni. Vándorlás közben azonban nem táplálkoznak, így útközben akár testtömegük felét is elveszíthetik.
Az Egyesült Királyságban a Prerogativa Regis[2] a királyi előjogról szóló, valószínűleg II. Eduárd király korából származó törvény, mely a korábbi szokásjogot kodifikálta, kijelenti, hogy a királyé az összes tengerben vagy máshol elejtett bálna és tokféle (a bálnák, tokfélék, delfinek és barna delfinek „királyi halaknak” számítanak[.A hagyomány szerint a tengeren elfogott bálnák feje a királyé, míg a farka a királynőé, és a test a halászé; a megosztás állítólag onnan fakad, hogy a királynő ruhatárát ellássák halcsonttal; az ősi magyarázat azonban nem veszi figyelembe, hogy a halcsont a bálna másik felében van.[4][5]
A királyi előjog következtében az összes bálnát és tokfélét fel kell kínálni az uralkodónak és az ő engedélye nélkül nem lehet tőlük megszabadulni. Ez kényelmetlen lehet, különösen a partra mosott bálnák esetében, melyek azonnali cselekvést igénylő közegészségügyi problémát jelenthetnek.